Engem igazán nehéz meglepni. Tényleg. Valahogy mindenre rájövök még idő előtt mindig. Megtalálom a karácsonyi ajándékom, mert rossz helyen keresgélek valamit, vagy épp kinyitom a kocsi kesztyűtartóját, mert szemebe jut, hogy ott hagytam valamit, és benne találom a szülinapi ajándékom, de tudnám ezeken felül számtalan és még egy eseménnyel bővíteni ezt a felsorolást. Ezen mi már inkább nevetünk, mint bárki is felhúzná magát rajta. Tudja a családom is, hogy nem direkt csinálom, hanem valahogy az élet mindig így adja.
Nem olyan régen azonban, a harminckettedik szülinapom alkalmából csoda történt, ha mondhatom így, mert a barátom tényleg meglepett, és úgy, hogy sosem gondoltam volna, hogy valamikor állni fogok a doboz előtt és gondolkodni azon, vajon mi lehet benne, vajon mit kapok? Most már értem és át is érzem az ajándékbontás örömét. Furcsa és új érzés volt.
Történt ugyanis, hogy nézegettem az újságot valamelyik reggel, és közben valamit jegyzeteltem, mikor felhívtak telefonon. Én ilyenkor mindig firkálok, és ekkor is így tettem, bekereteztem valamit az újságban, ami abszolút nem volt tudatos, bár érdekelt a termék, ami nem volt más, mint egy baseus vezeték nélküli töltő. Hatalmas meglepetésemre, pár héttel később ezt találtam a dobozban, mert a párom látván a bekeretezett terméket, meg is rendelt nekem egyet. Soha életemben nem lepődtem meg ennyire, főleg azért, mert én sem tudtam, hogy szeretnék ilyet, bár belegondolva tényleg mindig is szerettem volna. Hihetetlen érzés volt, nem csak a meglepődés és a találgatás élménye, hanem az is, hogy végre figyelt rám annyira valaki, hogy tudjon egy pici, apró meglepetést okozni számomra, ami nekem mindennél többet jelentett és még fog is évekig, ebben biztos vagyok.